A Komlo utani vagyakozas

Ma reggel,miutan felebredtem, egy oriasi vagyat realizaltam magamban. Vagyam, jelleget tekintve, termeszetesnek hatott. Egeszen pontosan felismertem ezt az erzest. Vagyakozom a komlo irant.

Varosszeli benzinkut. Sorban allok. Kezemben hatdarabos Becks kiskarton az arany fajtabol. Az emberek tobbsege palcat torven fejem folott, mar reg elkonyvelt alkoholistanak. Fogalmuk sincs rola, hogy milyen a viszony kozottem es a komlo kozott...

Hus tapintasu uveg pihen a tenyeremben. Zsebembol eloveszem a nyitashoz szukseges keszseget, ami jelen esetben egy kulcscsomo. Elso amivel talalkozom az illat, mely az uvegbol cirkulal egyenest az orrom iranyaba. Kisse savankas es fanyar. Kapcsolatfelvetelem a sorrel megtortent. Es az elso korty. A szensav apro tuskei megsebzik a nyelocsovem felso reszet. A sebzes kellemes es rajta keresztul epul testembe a komlo esszenciaja. Kesernyes izt erzek a felso regiokban, es edeskeset a nyelvem hatarain. A komlo folytatja utjat. Valahol melyen erzem mar, mikor ujra fölbukkan immaron a veremben. Itt valt a materia szellemme. Egy vagyok a novennyel. Erzem, hogy lassan elkezdi a lelkemen levo szakadasokat kijavitani.

A kortyolgatas automatikus, de valami megvaltozott. Fokuszpontom a termeszetre figyel. Hallom, ahogy beszelnek a fak. Nem tudom mirol, de hallom oket. Nincs tobbe kint, nincs tobbe bent. Minden Egy. Erzem. Zajnelkuli vilagot tapasztalok magamkorul, es lassan oldodok a formakban. Mindenbol a szepseg arad. A napi problemak hatterbe szorulnak.

Kortyolgatasom az uveg aljan levo habbal zarul, majd elindulok gyalogszerrel. Az elottem halado cigijenek fustje most egyaltalan nem zavar. Dohany es lagyas tavaszi szello..

A masodik uveg mar nem esne jol.
A napom elindult..