Delarju

A kovetkezo kis tortenet _{Alekszej Tolsztoj} tolljabol valo. Keves helyen lellheto mar fel. Ugy gondolom, hogy ertekes iromany.
Vannak olyan sotet erok, melyek legyozesere es felismeresere csak az egyeni szubjektum kepes. Esetunkben ez a sotetseg az irigyseg.
A szeretet, a filantrop magatartas, vagy eppen az altruizmus is keptelen a gyozelemre.
Sokan gondolnak Jezusra, amikor a szeretetrol beszelunk.
Gondoljunk csak bele, hogy Jezus miert nem gyozedelmeskedett, a belole arado szeretet reven, Judas folott, vagy Pilatus folott.
Fel kell ismerni, hogy mikor kell sorsara hagyni a dolgokat.
A szamomra legfontosabb reszt kiemeltem.

"Az aljas gyilkos Delarju szívébe
Egy tőrt döfött.
Az így szólt hozzá, kalap-levéve:
-Köszöntöm Önt.-
Baloldalába fúródott a tőrhegy
Vérhabosan,
S szólt Delarju: -Elismerem, hogy Önnek
Szép tőre van.-
Akkor a gyilkos jobbról közelített,
S megint döfött.
De Delarju ravasz mosollyal intett, Megróva őt.
A gonosztevő össze-vissza vágta-
Lyuggatta,ám
Delarju: Várom egy csésze teára
Ma délután.
Arcra borult a fickó,könnyet ontva,
reszketve már,
S Delarju: -Koszos itt a padló;jobb,ha
Tüstént feláll.-
De a gazember, lábánál heverve
Csak zokogott,
S kezét széttárva szólt Delarju: - Erre
Ki számított?
Ilyen potomságok miatt zokogni?
Ugyan!Nahát!
Tudja-e,Önnek mit fogok kifogni?
Egy árendát!
Vállán átvetik a Sztanyiszlávot
Érdemeiért!
Kamarás vagyok, adhatok tanácsot:
Kinek,miért?
Kívánja eljegyezni Dunya lányom?
Pártján vagyok.
Százezret bankóban a hozományból
Lenyálazok.
De addig is emlékbe itt a portrém-
Baráti jel.
Időm bekeretezni nem jutott még-
Fogadja el!
Jegesre váltott a gyilkos arca színe
Vad lett s galád.
Rossztett helyébe jót? Ilyet a szíve
Meg nem bocsát.
Nagylelkűség zavarja a középszert,
Mert fénye bánt.
Hagyján a portré, el nem nézi végleg
Az árendát.
A gazban az irigység tüze lángolt
Föl magosan,
És alig vette fel a Sztanyiszlávot
Szalagosan,
Istentelen dühvel méregbe mártja
A tőr hegyét,
S Delarjuhoz odalopódzva, hátba
Döfi szegényt!
Az elzuhant, iszonyú kínba rángva,
Székig sem ért,
Míg erkélyén amaz elrabolta lánya
becsületét.
S futott Tombovba, hol -mint gubernátor-
Hívekre lelt.
Majd Moszkvában övezte mint szenátort
Nagy tisztelet.
És rövid időn belül a tanácsnak
Is tagja lesz,
Mily példa ez nekünk - no,lám csak,
Mily lecke ez!"