Penteki bojt

Csutortokon felmerult bennem, hogy -regi jo magyar szokas szerint- penteken bojtot tartok. Tobbszor hallottam mar a szentenciat: "A test a lelek poggyasza". Meg akartam tudni, milyen az amikor kinoznak az ehseg csillapitasara szolgalo erok,es letudom-e gyozni oket. Kivancsi voltam, hogy lelkem tisztabbnak, konnyedebbnek tudom-e majd, vagy az ehsegtol elnehezedik. Reggel fel het. A tukor elott bamban nezem magam. A latvany olyan, mintha az arcomat tizszeres gravitacios hatas erte volna. Celom a megfigyeles. A bojt utani valtozas erdekel. Arcomat hidegvizzel keltem eletre, majd gyors fogmosas es keszulodes a munkaba. A mai nap kerekparral kozelitem meg a munkahelyem. Eloszor a vasutallomasig kerekezem, majd felszalok a vonatra. Utazasom kozben taskambol eloveszek egy a metafizikai tradicionalitasrol szolo konyvet. Szinte falom a sorait, melyek a negy Aryja igazsagrol szolnak. Olvasas kozben mindossze csak egy tag akasztott meg. Testi kommunikaciojaval felhivta figyelmemet, hogy szuksege lenne arra a helyre, amit most kerekparom elfoglal. Konyvem felreteszem, felallok es intezkedek. A tag leul, megnyugszom. Meglepeteskent er, hogy mar elertuk a celallomast. A Leszallas kicsit kapkodosra sikerult. Munkahelyemhez vezeto utam jelentos resze egy folyoparti toltes tetejen vezet. Ez a szakasz korulbelul harom kilometer hosszu. Szinte mindig gyalog teszem meg. Gondolataimat mindig itt rendezem, erzelmeimet mindig itt gondolom at. A termeszet harmonizal velem. Minden egyes nap eszreveszem a valtozast. Figyelem a kiskacsakat, ahogy naprol-napra nagyobbak lesznek. Figyelem, milyen katonas sorrendben usznak a szuleik utan. Mar kilestem a vizihod lakasat is. Latom a kis facsemetek utszeli eledezesuket, majd hanyatlasukat. Egyszer megesett, hogy utam kozben leugrottam a vizparti diofahoz, hogy aztan egy rakas dioval terjek haza. Amikor sikerul itt elcsipnem a napfelkeltet, mindig megallok es mereven nezek a napba. Melegseg tolt el. A napsugarak jotekony hatasat minden egyes sejtemben erzem es intuiciok altal kozvetitett gondolatok ebrednek bennem.

Beerkezesem a munkahelyre altalaban visszahuz a realitas illuzorikus talajara. Ma valahogy megis szarnyalok. Szivembe bekoltozott valaki.. Belekoltozott, belebujt finom agyaba es magara huzta lelkem takarojat. Napom munka helyett a kis "szivlakom" korul forog. A penteki hangulatot szinte szippantani lehet a levegoben. Ilyenkor a kollegak sokkal kiegyensulyozottabbak, vannak akik mar delben hazamennek. En is megtehetnem, de ma orommel maradok. Bojtomet tekintve a reggeli elhagyasa fol sem tunt. Sokszor megesett mar, hogy nem reggelizek. Delben jottek az elso viharos erzesek a gyomrom korul. Megmordult es kovetelte a jarandosagat. Az erzes nem volt elviselhetetlen, igy ismet gyozedelmeskedtem. Hazafele uton gondolataimat mindig megtorte valami. Eloszor csak ritkan, majd szinte permanensen a szemeim elott lebegett annak az ot darabos yogurette csokinak a kepe, amit meg csutortokon vasaroltam. Amikor hazaertem szaglasom hirtelen felerosodott. MAr a lepcsohazban ereztem a finom zoldsegek es sultek illatat. Ez a kinzo erzes a lakasomba valo belepes utan csak fokozodott. Ehsegem vizzel es sorrel csillapitom. Testem fizikailag erosnek es vitalisnak erzem. Konnyed vagyok es nyitottabb a szellemi gondolatok irant. Lelkem jol erzi magat, gyomrom szenved. Hazaerkezesem ota arra torekszem, hogy minnel elobb az agyba keruljek. Logikam egyszeru. Ha alszom, nem vagyok ehes. Elalvasom egy hangoskonyv segitette. Gondolataim mar a reggeli sult backon, olvasztott sajt es hamburgerzsomle triumviratusaval szovetkeznek. Felkeles utan, amikor tukorbe neztem, frissebnek es kitisztultabbnak lattam magam. A borom mintha sugarzobb lenne. Az erzes felemelo, ami az ehseg feletti gyozelembol taplalkozik.

Tunodeseimet hamar megszakitotta a reggelire valo keszulodes, es a finom zsiros falatokrol valo abrandozas....